Volt egy órám, díszes, aranyos.
Fogta a kíber, nosza!, elkobozom.
Sajgott a szívem akkor nekem eleget.
Markolt a pandúr, dobált mindent kifele,
nem hagyott nekem semmit, csak emlékeket.
Ő csak szolga, ez a dolga, emberséges.
Pohos kutya farkad csóválod, többet rám ne ugass!
Áhítok neked mindent ami lenyesi büszkeséged,
Rontásom szálljon rád, akár merre jársz, földön s égen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése