Volt egy órám, díszes, aranyos.
Fogta a kíber, nosza!, elkobozom.
Sajgott a szívem akkor nekem eleget.
Markolt a pandúr, dobált mindent kifele,
nem hagyott nekem semmit, csak emlékeket.
Ő csak szolga, ez a dolga, emberséges.
Pohos kutya farkad csóválod, többet rám ne ugass!
Áhítok neked mindent ami lenyesi büszkeséged,
Rontásom szálljon rád, akár merre jársz, földön s égen!
Mackómnak volt egy asztala,
De eltűnt egyszer éjszaka.
És ami itt csakugyan nagy baj,
Reggelre se lett meg az asztal.
- Hova lett a jó kis asztalom!-
- És hasztalan vigasztalom.
Megyünk az asztalboltba,
Hol az asztalok állnak sorra,
Komoly asztalok, víg asztalok,
De mind másik - s mackóm konok.
Megkérdezem: Hát most mi legyen,
Ha ez se, meg ez se, meg ez se?
Legyen újra tegnap este
Akkor meglenne az asztalom,
S nem veszne el, állíthatom.